JAPÁN BIRS

S íme itt egy újabb magyarázat, miért is késik a Tollblog egy valódi tartalommal! Minap a kertünk egyik zugában egy sárga foltot vettem észre. Valószínűsítettem, hogy egy régebben vásárolt japán birs hozta meg termését, méghozzá elég sokat. Utánanéztem, kiderült, hogy ehető, pontosabban mivel nagyon kemény, csak feldolgozva kompótnak, vagy lekvárnak ajánlják, persze hosszabb elkészítési idővel számolva, mint a hagyományos alma-, vagy birsalma termékeknél. Így hát nekiestem, összeszedtem a szebbeket. Össze is gyűlt egy edényre való.

Elkezdtem a feldarabolását. Ez még csak hagyján. Íme:

A neheze csak ezután következett. Ki kellett vájni a magvas részt. Ez bizony elég kemény meló. A neten azt olvastam, hogy a normál birs kimagozásához a háziasszonyok ilyenkor előszeretettel hízelkednek uraiknak, mondván, hogy majd meglátod, télen milyen jó is lesz birsalma sajtot enni a bor mellé! Ennek hallatán (mármint a bor említésének hallatán) az urak, ha egy kissé fanyalogva is, de ráveszik magukat a magozásra. Főleg azok fanyalognak, akik előző évben már csináltak ilyet, illetve akik tudják, hogy a bor éppen jó birsalma sajt nélkül is!
Nos, a birsalma sajt kivájása ehhez képest felüdülés. Ehhez mindenképpen jár egy vízhólyag is! De azért ezzel is végeztem.

 Feltettem egy fazékban főni, annyi vizet öntve rá, hogy ellepje. Az első meglepetés most ért. Nem sokra rá, ahogy felforrt, már meg is puhult kompótkeménységűre! No, de ez lekvár lesz. Egy óra múlva már gyönyörű színe lett. Érdekes, hogy ez a szín egyáltalán nem hasonlít a gyümölcs színéhez. Se nem sárga, mint a héja, se nem fehér, mint a húsa. Olyan, mintha sárgabarack lekvár lenne. Szépen rotyog.

Cukrot is adagoltam hozzá. Ez a három kilónyi birs simán felvett két kiló cukrot. Így is érdekes, fanyar íze maradt. Túlcukrozni nem akartam, mivel ezt a különleges fanyarságát mindenképpen meg szerettem volna őrizni. S az illata! Az leírhatatlan! Nagyon finom illata van. További másfél órai főzés (és állandó kevergetés) után a színe mélyebb tónusúra vált, amit szerintem a fotón is jól lehet látni.

S el is készültem. Kis üvegekbe leszűrve tettem el, a többit más úgy, ahogy megfőtt, benne a szétfőtt héjával. Másnap ott várt a konyhaasztalon egy regiment kis japánbirs lekvár. A színe mint a ... nem is tudom milyen! Íme:

 Gyönyörű.

Persze nem tudtam megállni, hogy meg ne kóstoljam. Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy ez nem az a fajta lekvár, amit vajaskenyérre kenve kell enni. Ez igazi gasztronómiai érdekesség. Különféle húsokhoz tudom elképzelni, főleg vadakhoz. De vadhús híján én mégis csak kenyérre kentem ezt a csodát. Fenséges! S hogy ezt fokozzam, csípős zöldpaprikát karikáztam rá. Ez a csípősség felnyitotta a nyelvem ízlelőbimbóit, s egy újabb ízhatással adományozott meg. Bátran ajánlom tehát másoknak is az elkészítését! Ugyanúgy a normál birsét is, hiszen szerintem egy nagyon különleges (német magazinok szerint "mennyei") gyümölcs. De egy dologtól óvakodjanak. Ezt a hibát interneten láttam. A "elkészült" lekvár színe halvány hússzínű volt. Nem! Ez még nincs kész! A normál birs is gyönyörűen megsötétedik, csak talán ez a fénye nincs, mint a japán birsnek. S még mielőtt még megkapom, hogy ez az ember talán gasztroblogot kíván indítani a tollblogja helyett, gyorsan keresek egy kapcsolódó pontot. Egy olyan tollat, melynek japán birs színe van!

Tessék, itt is van! A színe mostantól nem citrom, hanem japán birs sárga. Nyilván stílusosabb lett volna, ha egy japán tollat találok erre az alkalomra. De úgyis nagy fejtörést okozott, hogy melyik toll legyen az első alany a tollteszthez, így ez a kérdés megoldódott. Ez egy Magyarországon sajnálatos módon mellőzőtt márka, a Filcao lesz.

MÉG KÉSZÜLŐDÖM

Üdvözletem!
Addig is, míg készülődöm, íme egy link amit ebben a pillanatban kaptam! Ez egy angol tollas magazin, ami a mellékelt szöveg szerint most jelent meg digitális kiadásban. Art, Pens & Culture. Istenem! Ki tud ilyen tollakat, órákat és autókat venni?!

NA, ELINDUL MÁR?

Látszólag nem nagyon akar elindulni ez a blog! Persze ez csak a látszat! Én szeretném már csinálni, de egyelőre sok külső körülmény akadályoz ebben. Minden esetre már megszületett az a döntés, miszerint a Tollak Boltja november 4-én csendben bezár. Szerettük ezt a kis boltot, mint ahogy tudomásunk szerint mások is. Sajnos ma Magyarországon nincs olyan helyzet, hogy egy ilyen bolt önállóan létezni tudjon, s eltartsa önmagát. A webáruház egyelőre marad, s a bolt egy gyors átköltözést követően a II. Vörösmarty utca 30-ban folytatja működését. Előnye, hogy a papíráru választék itt jóval nagyobb.
A webáruház címlapján egy beharangozó látható, miszerint "Hamarosan jön a Motosu"! Ez is nagyon lassan jön Japánból, mint sok más áru. Íme itt egy kép róla.