Kosztolányi idejében vajon hány féle színű tintát lehetett kapni? A
tréfás-lilát és a szomorú-violát nyilván az ő költői fantáziája szülte -
hála az ő zsenialitásának. Lehet, hogy akkoriban is csak a három fő
szín, a kék, fekete és a piros voltak kaphatók? Emlékszem, amikor az én
álmom is egy nagy tintaválaszték bevezetése lett Magyarországon,
lelkesen kerestem fel az akkor legjelentősebb bolt tulajdonosát. Soha
nem felejtem el azt a leszerelő stílust, amiben azt fejtette ki nekem,
hogy Magyarországon csak kék és fekete tintát lehet eladni. Esetleg pirosat. Szó
szerint ezt mondta. Ezzel örökre el is vehette volna kedvemet a színes
álmaimtól. De mégsem tudta elvenni. Szerencsére. Mert ha elvette volna,
nem láthattam volna azokat az izgatott és lelkes arcokat, amikor egy új,
izgalmas szín érkezése után jönnek a tintakedvelők hozzánk. Ma már meg
sem tudjuk számolni, hogy azon a bizonyos három színen kívül hány féle
szín kapható még a boltunkban. Kékből is vagy 80 féle.
