Zsuzsa, aki soha nem lehetett divattervező.

Bár, hogy Zsuzsa valójában tényleg divattervező szeretett-e volna lenni, igazán nem tudhatom. Mivel 1927-ben született, a tisztelet úgy kívánja, hogy igazából Zsuzsa néninek hívjam, de tekintettel a születési dátumra, valószínűsíthetem, hogy sajnos már nem is él. Ezt a feltételezésemet az is megerősítheti, hogy Zsuzsa nénivel való virtuális ismeretségemet egy régiségbolt polcán heverő paksamétának köszönhetem, ami nagy valószínűséggel egy hagyaték része lehetett. Leginkább gyerekrajzokat, illetve egy a felnőttkor küszöbén álló fiatal lány rajzait tartalmazta. Belelapozva nem is tűnt túl érdekesnek, mert több száz, számomra szinte egyforma divatrajzot tartalmazott. Sokáig nem is néztem meg tüzetesen. Nemrégiben ismét a kezembe került, s úgy döntöttem, hogy a rajzokat egytől-egyig átlapozom, a rajta lévő írásokat betűről-betűre átolvasom, hátha össze tudok rakni valamit ebből az érdekes világból, hiszen motoszkált bennem egy kérdés: vajon mi késztet valakit arra, hogy éveken át divatképeket rajzolgasson? Az egyetlen kézenfekvő válasznak az tűnik, amit a cím megfogalmazásában is sugalltam, hogy Zsuzsa (illetve Zsuzsa néni) fiatal korában arról álmodozhatott, hogy divattervező lesz. Lelőjem a poént? Nem, nem lett az! Honnan tudom ezt? S miért árulom el rögtön az elején? Az előbbi kérdésre a választ nagyon egyszerűen találtam meg, ugyanis a paksamétában hevert egy Önéletrajz is, amit Zsuzsa néni 1978-ban írt, s amit az útlevél kérelméhez mellékelt. A második kérdésre a válasz pedig az, hogy azért árulom el, mert találtam olyan érdekes dolgokat is a rajzok között, amik nekem sokkal izgalmasabbnak tűnnek. Így nem kell visszaélnem a kedves olvasó türelmével, hogy egy olyan dolgot tudjon meg a végén, ami a mi szempontunkból talán nem is olyan lényeges.

De azért fussuk át ezeket az említett rajzokat, mert nem érdektelenek. Egy biztosan kiviláglik belőlük, hogy Zsuzsa nem volt tehetségtelen. Az első rajz, amin dátum szerepel, 1941. Tehát 14 évesen kezdhetett el rajzolgatni, de közel 50 évesen, 1976-ban is rajzolt ruhákat. Ezért feltételeztem, hogy sokáig álmodozott erről a pályáról, vagy egyszerűen csak szeretett ruhákat tervezgetni, eljátszani a gondolattal, hogy milyen lehetne ilyen szép ruhákat hordani. Mert a rajzok zömét persze a 14. és 20. évei között alkotta. Nem akarok senkit sem untatni sok divatképpel, de a legérdekesebbeket és a szebbeket azért megmutatnám. Itt van mindjárt az első kettő 1941-ből. Az érdekességük, hogy az iskolai füzetében jobb oldalt a házi feladat, baloldalon pedig divatrajzok. Tele van így a füzet. Több is!

1942 tavaszán a következő viseletet „ajánlja” hölgyeknek:

Majd egy KABÁTOK ÉS KOSZTÜMÖK című, 1942. október-december dátumozású füzetecskében ezt a nagyon szép rajzot találjuk:

Szépen ki van dolgozva, anyagleírást is ír mellé.

Majd szintén ebből az időből vannak ezek a téli délutáni ruhák.

S mi tűnt fel nekem sok rajzon? Mint ezen a rajzon is látni, a megrajzolt lányok nagyon hasonlítanak egymásra. Vajon nem saját magát rajzolta le Zsuzsa? Könnyen elképzelhetjük, hogy saját magát álmodta bele ezekbe a ruhákba, s ha ez igaz, akkor már azt is tudhatjuk, hogy nézhetett ki Zsuzsa! Ha ez így van, akkor Zsuzsa egy csinos, vékony, magas és hosszú, göndör hajú lány lehetett! Izgalmas, ugye?
Más kinézetű lányok rajza mellé oda vannak írva a nevek is, akiket valószínűleg eme formában megörökített.

Ezen az 1943. januári keltezésű MAGYAROS RUHÁK című füzetecskén szintén hasonló az arc.

De az alábbi színes rajzon is szembetűnő a hasonló arc, még ha egyszer szőkének, egyszer pedig barnának színezi is ki. (Biztosan a ruhához kellett passzoljon a hajszín.)

Találtam egy noteszt, amin a következő felsorolás látható: 1944. Nyár, ősz, tél. Esztergom, Budapest, Jánosháza, Wittenberg, Klitschena.
A szív itt már gyorsabban dobog. Az évszám miatt, s a helyek miatt. Az utolsó helyeken pedig nem is 1944-ben, hanem…..

Szóval a notesz első lapján mindjárt egy Esztergomban készült rajz, 1944 július:

A notesz első 11 rajza Esztergomban készülhetett, mert a 12-nél van Budapesti megjelölés, 1944 augusztusi dátummal. Mit csinálhatott 1944 júliusában Zsuzsa Esztergomban? Nyaralt? Ha rákeresek erre az időszakra, akkor azt tudhatjuk meg: a főváros elleni legnagyobb bombatámadás 1944. július 2-án volt. 1944. július 27: amerikai terrorbombázás a Csepel-sziget ellen. Hm….

1944. augusztusában Zsuzsa Budapesten tartózkodott (és rajzolt), 1944. december 9-én és 10-én Jánosházán. Íme egy portré abból az időből:

S az igazi döbbenet csak most jön. Az előbbi noteszben felsorolt helyek nem fértek már bele, de egy külön rajzon, ami egy templomot ábrázol, ezt a halvány írást találtam: Klitschena-i templom a temetőben. De hol van ez a Klitschena? Ilyen önálló település nincs is, mert ez egy Klemberg nevű német város néhány utcás falu része, Wittenberg alatt. Mit keresett ott Zsuzsa? S mikor?? De a rajz alján később fedeztem fel egy apró feliratot: Sz. Zsuzsa 1945. VI. 14.

S számomra a legmegdöbbentőbb az volt, amikor előkerült egy mappa, amelyben portrék vannak rajzolva a következő dátumokkal: Wittenberg, 1945. IV. 2., IV. 3., IV. 4.
Mit keresett ott akkor Zsuzsa? Mi lehetett ott, akkor azon a helyen? Egy biztos, bármi lehetett is ott, Zsuzsa csak rajzolt. Nézzük, hogyan, mégpedig portrékat. (Ekkor 18 éves volt.)

Képzeljük el, Németországba április közepén vonulnak be a szovjet csapatok, s megkezdik Berlin ostromát. S ha jól, olvasom a Klitschena-i templom rajzán a dátumot, akkor az VI. hó 14-e, tehát végig ott vészelte át ezt az időt.

Azt tudni, hogy 1946-ban már itthon van és rajzol. Alább egy 1945/46-os füzetben talált szép rajz a sok közül:

Nem akarom untatni az olvasót a sok rajzzal, de az látszik, hogy Zsuzsa a háború után fejlesztette a rajztudását. Mivel szépek, bemutatnék ezek közül egy csokrot.

Ugye, hogy jók? Az utolsó 1952-ben készült.
Zsuzsa tehát nem lett sem divattervező, sem művész. Korán, már 20 éves korában gyors- és gépíró adminisztrátorként helyezkedett el, közben tanult. Szállítási szakvizsgát, majd felsőfokú terv-vizsgát tett, utána pedig esti tagozaton elvégezte a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolát. 1971-től az MNB főcsoportvezetője lett.

A divat utáni érdeklődése mindvégig megmaradt, mert későbbi kiadású kézimunka- és divat magazinok is voltak a paksamétában.

Elgondolkodtató, hogy egy ilyen dologból mennyi mindent lehet megtudni, illetve megérezni valakiről, s az jut az ember eszébe, hogy milyen jó lett volna megismerkedni vele. Nyilvánvalóan egy okos és életvidám lány-asszony volt Sz. Zsuzsa.

Akárhogy volt, így ismeretlenül is hiányzik.

Ui. Elhatároztam, hogy amint tehetem, elutazom Klitschena-ba, s a templomról készített rajzát oda ajándékozom a templom lelkészének.

TOLL, AMI NINCS - FILCAO OMEGA

Boldog új évet kívánok mindenkinek! Egy olyan tollat szeretnék bemutatni, ami gyakorlatilag nem is létezik. Hogy lehetséges ez? Sajnos már maga a gyár sem létezik, ahogy olvastam a interneten. Az alapító-tulajdonosa Franco Grisolia egy nagyon szimpatikus úr volt. Nyugdíjba vonulása után a gyárat nem vitte tovább fia, hanem a teljes árukészletét eladta. Mint kiderült, a vevő (aki magát a névhasználatot is megvette) 2015-ben egy nagy kiárusítást csinált különféle nemzetközi csatornákon. Véletlenül találtam rá, ahol éppen olyan tollakat kínáltak eladásra, amit nem régen találtak Olaszországban. Azt hitték, hogy már nem bukkannak fel többé "Mint", azaz régi, de gyári új Filcao tollak. De felbukkantak. Ahhoz képest az áruk nem volt túl magas, 95-100 USD körül mozogtak a klasszikus formájú, klasszikus mechanikájú tollak. Egy valami azonban soha nem szerepelt ezen a kiárusításon. A 2007-ben készült OMEGA töltőtollak, melyből mindössze 44 darab készült. 

Ha rákeresünk a neten, egy bejegyzést leszámítva semmi sem jön elő a tollról. Az a bejegyzés pedig nem más, mint amit a Fountainpennetwork-ön maga Franco tett közzé, amiben jelzi, hogy "figyeljétek az újdonságokat a honlapomon, mert nemsokára elkészül az OMEGA nevű töltőtollam". Ennyi. A tollak nem kerültek ki a világpiacra, nem kerültek gyűjtők kezébe, nem tesztelték őket, így tehát nem is beszéltek róla soha. Tehát a toll mintha nem is létezne.

Talán ez a poszt elindít valamit. Ugyanis felbukkant egy ritkaság!
Lássuk magát a tollat.
A teste tehát egy szép mintájú ezüst test, ami nagyon szépen csillog a kézben. A kupak végén gyökérből készült (rózsafa?) kalap, s a szintén gyökér gyűrűt kétoldalt arany szegély díszíti.   

 Töltése konverteres.

A hegye (valószínűleg Schmidt) csak egy vastagságban volt elérhető, ami természetesen M-es. Palládium bevonatú irídium végződéssel, rajta az F betűvel. 

De a toll márkáját akkor is fel lehetne ismerni, ha ez az F betű nem lenne a hegyén, illetve a klipszen nem lenne feltüntetve. Az igazán tipikus Filcao jellegzetesség a hegy fölött az a bástyás mintázat. 
A névválasztás nem lehet véletlen. Franco már a nyugdíjra gondolhatott, az 1963-as kezdetektől, az Alfától eljutott ugyanis az Omegáig. Egy ideig még élt a honlapja, de most már az sem működik. Franco néhány hónappal ezelőtt elhunyt. Isten nyugosztalja!

A 150 éves tintagyártó Diamine ismét új színekkel bővítette kínálatát. Ezek a weboldalukon megtekinthetők. Ami még nem látszik, egy októberi újdonság, a "Shimmering ink", vagyis a csillámos színek. Ilyenkor mindig felmerül a kérdés, hogy nem teszi-e tönkre drága tollunkat a tintában lévő csillám? Ők erre azt válaszolták, hogy két éven át tesztelték a tintát, de nem volt probléma. Erre én pedig azt mondom, hogy erre a célra itt van a Preppy, kell hozzá venni egy konvertert, s a dolog máris meg van oldva. Gyönyörűek a színek, bár közzétenni még nem tudom. Október közepe táján már lesznek. 10 féle színben lesznek kaphatók.

Amit a rajzceruzákról tudni érdemes.
http://www.jetpens.com/blog/guide-to-drafting-pencils/pt/781?utm_source=JetPens+Newsletter&utm_campaign=6f727557a0-20150729_enews&utm_medium=email&utm_term=0_e853d77ed9-6f727557a0-284277369&mc_cid=6f727557a0&mc_eid=378b477e49

AJÁNLAT

Kedves Olvasóimnak szeretném először eladásra felajánlani azt a négy töltőtollat, melyeket már régóta őrizgetek. Próbáltam megtalálni a gyártóját, de jelzés nélkül több év alatt is lehetetlen volt. Az szerintem majdnem biztos, hogy Taiwan-ban gyártották, mert elég jó a kidolgozottsága, ilyet a kínai gyártóknál ritkán látni. Vásárokon mutogattam a Távol-keleti kiállítóknak, de mindenki csak hűmmögött és hárított, nem ismerték. Azaz, ha valaki jobban megnézi, akkor láthatja, hogy nagyon hasonlít az olasz Delta tollak egyikére. Lehet, hogy ezért is hárítottak ezek a kiállítók, mert talán azt is gondolhatták, hogy hamisíttatni akarok velük. A mérete inkább a maga 13 centiméterével (a toll maga csak 10 cm) inkább mini tollnak minősül, így ebben egyértelműen különbözik is az említett márkától.
A tollak patronosak, normál méretű patronnal. A hegy természetesen acél, M-es méretben, de NÉMET! A felirat: Iridium Pont Germany. A színes testek celluloidra hasonlítanak, de nyilván csak akril. Nem túl könnyűek. Nagyon jól kézre állnak. Nekem nagyon tetszenek.
Az ára 15,000 Ft/db. Doboz nincs hozzá.
Amennyiben valakit érdekel, kérem jelezze. 
Köszönettel.

 

Cipőt a cipőboltból, avagy 150 éves a Diamine.

Aki nem kíséri figyelemmel Fészbuk oldalunkat, annak új lehet a hír, hogy az idén 150 éves lett az angol tintagyártó cég, a Diamine. 
A cég különösen kedves nekem, hisz ők voltak azok, akikre támaszkodva idehaza egy hihetetlen széles választékot tudtam kínálni tintákból. Persze még ezekhez hozzájöttek más cégek is, akinek egy 20-40 színből álló választéka van (köztük a legrégebbi a francia Herbin), de a legnagyobb gyártó közülük mégis a Diamine. Ők nagy és híres tollgyártók részére is szállítják saját márkás termékeiket, de még így sem jellemző, hogy ezek a tollas cégek sok színt tartanának. A japán Platinum saját bevallása szerint maga gyártja a tintákat, de csak három színt: kéket, feketét és pirosat. A Sailor az utóbbi időben kiegészítette a néhány darabos kínálatát 8 új színnel, de ennek a beszerzése (bármilyen hihetetlen) majdnem egy évet vett igénybe. Amint végre feladták nekem az árut, küldtek is egy körlevelet, hogy ők nem tintagyártó cég, hanem tollakat gyártanak, ezért igazán teher nekik tintát eladni. Ennek kapcsán jelentős áremelést is hajtottak végre. Hm... 
Ezért tintáért mostantól mi sem megyünk sok helyre, hanem a legnagyobbhoz, a legkedvesebbhez, a gyártóhoz. A gyártóhoz, akinek nem teher az eladás. 
Magukat egy tortával ünnepelték. Egy tintatortával. Tin-ta-tor-ta.

Az ötlet nagyon jó. Különleges formájú üveg, s egyúttal új színekkel is előrukkoltak. Ők is nyolccal! Ez így tesz ki egy tortát, aminek minden szelete egy szín. Ötletes ugye?

Szép a csomagolás, szép minden. Íme a színskála:

Köszönöm azoknak a vevőimnek, akik bizonyos kereskedőkkel ellentétben ("Magyarországon csak kék színű tintát lehet eladni. Esetleg még feketét.") velem együtt meglátták a fantáziát a gyönyörűbbnél gyönyörűbb színes tintákban. Úgy gondolom, még ha nem is az évszázad üzlete volt is, de megérte foglalkozni vele. Csupán az öröm kedvéért, s leginkább azért, hogy együtt örülhettünk. 

Üdvözlök Minden Kedves Olvasót!

Már olyan rég jelentkeztem, hogy nem csinálhatók úgy, mintha mi sem történt volna. Illene akár meg is gyónnom távolmaradásom okát. De gyónjanak helyettem mások! Egy olyan kincsre akadtam, amit feltétlen meg kell osztanom. 

GYÓNÓKÖNYV.

Ilyet én korábban még nem láttam. A könyv lényege, hogy a tulajdonos (ez esetben egy hölgy, akit Tomázi Erzsikének hívtak) 

az üres könyvben különféle kérdéseket tesz fel, amit a felkért barátok, ismerősök megválaszolnak. A legtöbben persze nem fedik fel kilétüket (ez teszi izgalmasabbá a játékot), s persze az sem biztos, hogy mindenki minden kérdésre válaszol.
A könyv borítójára 1905-ös évszám van nyomva. Nyilván ekkor vették a könyvet. Persze a legtöbben nem írtak évszámot, de ha írtak is, azt általában a Végszóhoz. Az első beírt évszám 1906. április 28. Eger. Mivel előtte is vannak bejegyzések, valószínű, hogy a könyvbe mégis 1905-ben kezdtek írni. Az első években Egerben írtak. Így feltételezhető, hogy itt tanult a hölgy, majd a későbbi beírások Nagyszebenben történtek. A legkésőbbi dátum 1918. április 21-e.
Az első kérdések általánosak, pl. Ki vagy?, Mi vagy?, Hol vagy legszívesebben?

 

 

Később aztán rátér az "Ideál" kérdésére, MI, illetve KI az, a igyekszik róla minél többet megtudni (hátha magára ismer???), milyen a szeme, milyen a haja, stb.

Innen már nincs visszaút a szerelem kérdéséhez. Ebben a korban sem volt kikerülhető ez a téma. Szerelmes vagy?

Valaki valamilyen pikánsat írhatott be a túloldalon, mert átüt az erőteljes kihúzás. 

Mindenesetre örökre titok marad. Ha mégis kétsége lenne afelől, hogy mindenkinek ő az ideálja, azért egyenesben is rákérdez: SZERETSZ ENGEMET?
S ezután jön a legpikánsabb rész:

Mert ha valaki szereti őt, s még csókolódzni is szeret???? Hajjaj!!! Akkor már akár jöhet a házasság is!

Szóval jól felépített gyóntatás ez, bizony! Penitencia helyett végszóval.