2011. november 16., szerda

Kávéháza van?

Akkor miért ne hordana éppen egy kávéfőzőt a nyakában? Legalább is arra erősen hajaló mását, konkrétabban, a több mint 75 éve a Bialetti által tervezett híres kotyogó, a MOKA utánérzését egy írószerbe adoptálva.
S igen, természetesen ez is egy olasz designer műve, a nagymenő Giuliano Mazzuoli úré (a képen jobb oldalt),
aki mostanában elég sokat forog olasz autógyártó körökben, ti. ezek az olasz cégek elég sokat rendelnek a Mazzuoli úr által tervezett termékekből saját céglogojukkal.

Vonzódása az autóipari cégekhez nem véletlen. (Vagy azok vonzották őt?) Édesapja kerékpár műszerész volt. Erre igencsak büszke, s munkáiban fel-fel tünnek ezek a nosztalgia elemek.

Nem tudom, hogy mekkora durranás volt ez a toll az írószer piacon. A design tekintetében viszont mindenképpen telitalálat! Hisz a téma szinte az utcán hevert (pontosabban a konyhában). (Erre mondom mindig azt, hogy miért nem én találtam ki?! ) A tervező is úgy emlékszik vissza arra a pillanatra, amikor felvázolta a toll első körvonalait, hogy akkor éppen az ifjúságára gondolt. A nagymamájára, akinek a konyhájában 5 különféle méretű kávéfőző is lógott a falon.
Kávét soha nem főzött benne, de minden nap megtörölgette, olyan becsben tartotta. Ezek voltak az 50-es évek, amikor az Alfonso Bialetti által tervezett kávéfőzők már egyre népszerűbbek lettek, s az egyszerűségükkel divatba hozták az otthoni kávéfőzést.

       
    
 Azok az 50-es évek, amikor a Vespa és a Fiat 500-as elindult hódító útjára.  Az elkészült toll ugyanazt a nevet kapta, mint a kávéfőző (MOKA),
de készült egy ennél kisebb, jóval használhatóbb és olcsóbb toll, a MOKINA.
S meg is érkeztünk! Olasz design-hoz laza, de elegáns csomagolás! 
Ha kézbe vesszük a tollat, kitűnik, hogy nem rossz a fogása. A teste alumínium (ugyan úgy mint a kávéfőzőé!!), tehát könnyű. Még ha a végére csavarjuk a kupakot, akkor is.
Az anyaga miatt jól variálható a színvilága, több divatos színben is kapható.
Golyóstoll és töltőtoll is készül belőle. A golyóstollba a normál parker-típusú betét szükséges (tehát jó bele a Fisher Space Pen betét is), a töltőtoll pedig patronos. A következő lépés már egy hasonló, de lekerekített toll lett, ez a Tuttatonda.

Mint korábban felvetettem, nem tudom, hogy az írószer piacon mekkora durranás volt (nálunk semmiképpen, mert a kereskedők csak…), de azt tudom, hogy ennek a tollnak viszont akadt egy lemásolója! Ez pedig már jelent valamit! (Ezt később beszúrom!)

Minden tollhoz jár egy nyakszalag, amivel mindig elérhető közelségben tudhatjuk tollunkat.
A csuklóját figyeljék! Az is egy Mazzuoli termék ám! Egy olyan óra 4-5 Millió Forint!

Én sokáig hordtam a nyakamban egy Mokina tollat. (Sajnos nem pedig a csuklómon egy ilyen órát.) Meg kell, hogy mondjam, itthon senkinek sem tűnt fel semmi különös. (Akkor az óra sem tűnt volna fel senkinek!) Amikor külföldön jártam, volt hogy naponta ketten is megjegyezték, jaj de szép tolla van! Még egy itthoni kávéházban sem volt hozzá senkinek szeme, hogy kiszúrja a hasonlóságot egy kávéfőző és a tollam között.
Persze nem ezért hordtam, de a külföldiek nyitottsága miatt itthon már-már bosszankodtam, hogy soha senkinek sem tűnik fel. Az utcán eddig velem szemben is csak egy ember jött, akinek a nyakában ilyen toll volt. Na, akkor valaki tud valamit!!! Utánanéztem, jó ideje pedig mindig ez a toll van a nyakában!
Ő pedig nem más, mint Réz András. Igaz, ő egy filmesztéta, nem pedig kávéház tulajdonos, de azért ha nekem kávéházam lenne, én biztosan csak ilyen tollal írnék. Most pedig arra buzdítok minden kávéház tulajdonost, hogy igenis adjon magára, s csak és kizárólag ilyen tollat használjon. Hisz nekem is valamiből élni kellene! (Hány kávézó is van Magyarországon???)
Na, de félre a tréfával! A toll érdekes, s sajnálom, hogy nálunk nem nagyon jött divatba. Külföldön sokkal drágább, szabott ára van. Egyébként, hogy valami miért nem jön divatba nálunk, arról majd egyszer itt is mesélek.

Mindenesetre a Márton napi libasült jó volt!

2011. november 5., szombat

Márton napja közeleg

Libaszezon! Ilyenkor átfut rajtam a gondolat, hogy mégis inkább gasztroblogot kellene írnom, mert akkor most elmondhatnám, hogy a jobb ízhatás elérése érdekében ne csak süssük a libát! Előzőleg zsírjában főzzük, pároljuk (régiesen abáljuk, divatosan konfitáljuk). Majd miután már megpuhult, tegyük csak a sütőbe, hogy megkaphassa azt a csodálatos ropogós felületét, ami ellenállhatatlanná teszi ezt a finom madárkát. Ennyit a libáról. Ide pedig beszúrok egy fotómat, ami egy erdélyi falucskába készült. Itt még a mindennapok szerves része, hogy libákba botlunk az utca kellős közepén.
De mit lehet akkor írni egy tollblogban a libával kapcsolatban? S bekattant!! A lúdtoll. Hát igen, ez egy igen fontos dolog a történelemben, hiszen a lúdtollal való írás több évszázadon keresztül az írás egyetlen eszközének számított. Ennek néztem egy kicsit jobban utána.
A lúdtoll használata tehát kb. a VII. századtól a XVII.- XVIII. századig terjedő időszakot öleli át. (Persze ne feledkezzünk meg arról, hogy nálunk, a kereszténység felvétele előtt az un. rovásírás már működött.)
Tehát állítólag úgy 600 körül jöttek arra rá, hogy a madár tolla (szerkezete?) hasonló a bambusz szárához, s ennek megfelelően jól tartja a tintát. (Azt nem tudom, hogy ahol pl. nem volt bambusz, erre hogyan jöttek rá?)
Az akkori legjobb íróeszközöket (tollakat) a madár bal szárnyának az öt külső tollából készítették. Egyrészt mert ezek voltak a legerősebbek, másrészt pedig a jobb kezes használójának éppen jó volt a hajlata, mert azok szára kifelé fordult.
Már akkor is ügyeltek a luxusra és a minőségre. A jó kinézetű tollnak a hattyú, vagy a páva tolla felelt meg a legjobban, a varjú tollával pedig finom vonalat lehetett húzni. Persze használtak más madár tollából készített eszközöket is, mint a bagoly, sas, pulyka, de a legelterjedtebb mégis a lúdtoll volt. Vajon miért? …. Régen sem volt másképp, a dolgok hasonlóképpen működtek akkor is. Csak esetleg mi vagyunk hajlamosak azt feltételezni, hogy régen olyan misztikus volt miden. Tehát nyilván a lúdból volt a legtöbb, így a legolcsóbb is. Egy madárból egyébként is csak 10-12 tollat lehetett erre a célra felhasználni s egy toll kb. egy hétig tartott. Hoppá! Egy toll kb. egy hétig tartott, azaz egy hétig lehetett használni. Ezt irigykedve olvasom, mivel ezek szerint egy akkori kollégámnak az átlagos forgalma nagyobb lehetett, mint ma az enyém. Pedig egy tollat többször is meghegyeztek, ehhez egy un. tollkést használtak.

Ha jól sejtem, akkor ezen a kb. ezer éven keresztül az írás inkább az egyházi személyek, szerzetesek kiváltsága volt. Azt is tudjuk, hogy a sokszorosítás ezekben az időkben csak másolással volt megoldható. Ezeket ez író-másoló embereket scriptoroknak hívták. S hol is dolgozhattak volna máshol, mint a scriptoriumban? Ismerősek azok a kódex iniciálék, ahol egy ferdelapú írópult előtt ülnek és írnak. Nos, egy ilyen írópultot sikerült szereznem. Nagyon jó dolog. S még azt is olvastam, hogy nem igaz, hogy ezek a scriptorok gyertyafény mellett görnyedve éjt nappallá téve csak írtak. Ellenkezőleg! Ezek az írótermek nagy tágas és világos termek voltak, s naponta csak 6 órát kellett másolniuk. Irigyeljük őket? Hát, aki már próbált lúdtollal írni az tudhatja, hogy az nem is olyan egyszerű dolog. Hasonlóakat olvasok a magyar Kalligráfia Baráti Kör oldalán is. Mindenesetre, akinek van rá módja és ideje (és türelme), annak ajánlom. Egyszer ki kell próbálni!

2011. november 3., csütörtök

FILCAO New Leader töltőtoll

Üdvözletem!

Tehát találtam egy „japán birses” színű tollat, mely a Filcao New Leader töltőtolla, de valljuk be, ez inkább citrom színű. A keresés közben azonban meglepődtem, hogy nem is egy citromsárga töltőtollam van, hanem legalább három! Az említett Filcao New Leader, Platinum PTB-5000 és Sailor Sapporo Mini.
A három toll kupakkal...

...illetve kupak nélkül.

Az első -méretileg is hasonló- kettő abban hasonlít egymáshoz, hogy a sárga mellé arany színű díszítést használtak, az utóbbi pedig ezüst színűt (ródiumot). A Filcao és a Sailor érdekessége pedig, hogy mindketten feketével kombinálták a tolltest végeit.


Sokan azt hiszik, hogy én értek a tollakhoz. Pedig ez nem igaz! Csupán érdeklődési körömbe tartoznak ezek a szép tárgyak. Vannak nálam összehasonlíthatatlanul többet tudó emberek ebben az országban, a nagyobb gyűjtőkről pedig ne is beszéljünk. Csak a magam feje után megyek, amikor is elkezdem ezt a blogot (amibe még bele is bukhatok). Így jöttem arra is rá, hogy egyedül nagyon nehéz mutogatni is és fotókat is készíteni önmagamról. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy a közeli fényképek sok mindenről tudnak árulkodni. Igen, aki odahaza a kertjében néha földet is túr, az ne fotózza saját kezét makro objektívvel, mert megijednek az olvasók! Tehát szakmailag lehet vitatkozni velem, amit írok teljes mértékben az én saját szubjektív véleményem. Megpróbálok elfogulatlan lenni nem csak a saját termékeimmel (amit árusítok), hanem egy esetleges összehasonlítás során az idegen termékekkel szemben is.

Tehát nézzük a Filcao tollat! Mérete egy közepes toll mérete a maga 136 (bezárt állapotban) és 125  mm-ével és 26 grammjával. A Filcao régi vágású tollakat gyárt. Pontosabban gyártott, mert ettől az évtől fogva már nem termelnek.
Az alapító Franco Grisolia úr elment nyugdíjba, s bezárta üzemét. Viszont ez emelheti a tollak értékét (gyűjtők figyelem!).

Három féle színkombinációban készült a toll: citromsárga, narancs, fekete-narancs.
Aki többet vesz, az variálhatja magának a citromsárgát a feketével is. :-)))

Az acél hegy aranyozott, szép díszes német Schmidt, irídium végződéssel.
Csak M-es kivitelben készült.

A kupak csavaros.

Erről azért fontos beszélni, mert történt már egyszer, hogy a vevő egy csavaros toll kupakját egyszerűen lehúzta. Hm… Tehát először kérdezni, azután cselekedni.

A kupak végén található egy réz kördíszítés, így nem néz ki rosszul.

A töltés: mint írtam, többnyire régi vágású tollakat gyártott a Filcao. Nos, ez itt egy vákumos töltésű toll. A kezünkbe vett toll tetején lévő gombot egyszerűen megnyomjuk, belemártjuk a tintába a toll hegyét és elengedjük a gombot. Ekkor szívódik fel a tinta. 

Én a Diamine 80 ml-es tintát szeretem, mert amellett, hogy jó tinta, ez a nagy üveg nem borulékony. Tesztpapírnak pedig a nagyon sima japán Report Pad-et. Szenzációs ez a papír! A Diamine vörösbor színű Syrah tinta jól mutat rajta.

Grisolia úrtól tanultam azt a módszert, hogy a tintába mártott tollat a végénél függőlegesen tartva éppen csak, hogy hozzá érintjük a papírhoz s úgy húzunk vonalakat. Ha a toll így, ilyen tartással is ír, akkor jó. Próbáltam, működik ennél a tollnál is.
Normál használatnál pedig puhán, s ami a legfontosabb, folyamatosan ír, mindkét irányban történő írásnál is.
Ezt az oda-vissza történő írás az én ötletem, de nyilván mások is így csinálják.

A toll mérete mindenképpen férfias, bár ezektől a színektől általában ódzkodnak a férfiak. A súlya kellemes, nem túl nehéz. Aki rátett kupak nélkül használja, annak már szinte könnyű, hiszen a teste akril műanyag. Ez a vákumos töltési technika sem nehezíti meg a tollat. Egy szivatós mechanika sokkal (persze grammokban mérve) nehezebb. Az előző írásomban említést tettem Grisolia úrnak a minőségre vonatkozó bizonyos véleményéről. Ez a toll mindenképpen a jobbak közé tartozik az összeszerelés és az anyagok tekintetében. De! Most, így hogy három toll is volt egymás mellett, ki kell hangsúlyoznom, hogy a három közül a Sailor kiemelkedően jobb ebben.
De maradjunk abban, hogy ez olyan lehet, mint új, modern autót venni, de valaki azt mondja, hogy ő pedig jobban szereti érezni a régi korok hangulatát, s inkább egy 30-40 éves Mercedes-t vesz. Nos, ez a Filcao ilyen!
S oly annyira igaz, hogy a kupakon azt a bizonyos pici lyukat láthatjuk a tollakon, ami a rácsavaráskor a levegő eltávozására szolgál. De a mai tollakon ilyet már nem találunk, vagy csak nagyon ritkán. Még sincs rá szükség. Megoldódott, megoldották.

Úgy gondolom, hogy most a legelején kellene eldöntenem, hogy az ilyen tesztek alkalmával (ha egyáltalán nevezhetjük ezt tesztnek) milyen típusú eredményhirdetéssel zárjam soraim. De abban maradtam magammal, hogy annyi féle toll létezik, melyeket sokszor egymással össze sem lehet mérni. Ha pontoznám, megtörténhetne, hogy két olyan toll ugyanazt a végső pontszámot kapná, melyek ha egymás mellé kerülnének, egymáshoz viszonyítva hatalmas különbséget mutatnának. Így olyan iskolai osztályzás-szerű mellett döntöttem, de nem jegyekkel (számokkal), hanem csak szavakkal.
Úgyhogy én ezt a tollat az eddig leírtak, saját tapasztalatom alapján összességében -nak minősítem.