BOCSÁNAT

Úgy gondolom, mégsincs bocsánat arra, hogy több hónapja semmit nem írtam a blogomba. Szívesen elmondaám az okokat, de lehet, hogy az egy másik blog témája lehetne. Azért elképzelhető, hogy csöpögtetek néhány információt. Később.... 
Addig is Mindenkinek nagyon boldog és hasznos új esztendőt kívánok!!

Vénasszonyok nyara

Túléltünk egy igen hosszú és meleg nyarat, egyúttal életemben is lezárult egy 12 éves periódus. Elnézést kérek a hosszú hallgatásért, de ezért mindkét előző esemény okolható. Ennyire lusta talán még én sem vagyok.... Apropó, forró nyár. Tényleg az volt! Mondanom sem kell, hogy autómban az olykor 60 fokos meleget (zárt autóról beszélek) csupán a Fisher Space Pen tollak élték túl minden károsodás nélkül.
Majd több újdonságot is bemutatok ettől a cégtől. Ezek persze hamarosan bekerülnek a webáruházba is.  (Persze, hamarosan.....)
Szóval már 12 éve mindig azt hiszem, hogy na, most már tényleg vége egy rémálomnak, s majd több időm lesz a munkámmal és a hobbimmal foglalkozni (ez esetben mindkettő ugyanaz), de nem ez történt. Gondolkodom, hogy hol tehetném közre mindazokat a kellemetlenségeket (finoman fogalmaztam), melyeket átéltem, hogy más vállalkozók is olkuljanak belőle. Mert mondanom sem kell, hogy minden elmúlt bajomat főleg annak köszönhetem, hogy nem alkalmazott vagyok, hanem vállalkozó, s abból is a leghülyébb fajta, aki teljes vagyonát felteszi erre, s azzal felel mindenért, egyéni vállalkozó.
Magánéletből talán elég ennyi, addig is élvezzük az elhúzódó vénasszonyok nyarát, mert hamarosan rengeteg információt osztok meg.

MATT

Láttak már matt fekete autót?

Én már többet is. Feltűnően "többet". Főleg a prémium márkákból. (Mivel eddig egyik gyártó sem ajánlott fel pénzt a reklámozásért, neveket nem említek.) Azokból is a nagyobb méretűek futkosnak. Ez ötletet adott egy blogbejegyzéshez, így illusztráció gyanánt jó lett volna egy fotót készítenem egy ilyen matt feketéről. Csak az volt a baj, hogy általában ezeket az autókat olyan fazonok vezetik, hogy jobbnak láttam közelről nem lefotózni egy ilyen autót, mert a végén még félre értették volna, s nem várt következmények elé nézhettem volna. De egyszer végre! Egy picike autót láttam meg matt feketében! Úgyhogy kamera elő…

Íme, így néz ki egy matt fekete, néhány esőcseppel tarkítva.

Inkább selyemfényű matt.

De miért is mondom, mutatom mindezt?

Mert a divat nem áll meg ám egy helyen. Eljött a matt fekete tollak ideje is! A japán Sailor lépte meg ezt. Megmondom, tollban jobban néz ki egy matt fekete, mint autóban. (S már olvastam is, hogy sok a baj a matt „fényezéssel” az autóknál.)

A Professional Gear típusban kapható, mintegy 110 ezer Forintos áron, ródium díszítéssel.

Az amerikai forgalmazó a Sailor legvonzóbb tollának nevezi. De van egy kicsit drágább Pro Gear Imperial Black is már, melyet füstszínű ruténium díszítéssel láttak el.

http://www.nibs.com/Sailor-Pro-Gear-Imperial-Black.html

Bevallom, nekem inkább kellene egy matt fekete toll, mint egy matt fekete autó!

Medvehús az erdő szélén

Ez az kis gasztronómiai gyorshír még talán éppen jókor jelenik meg a nagy nyaralási szezon kezdetén. Bár igaz, hogy a magyarok többsége Horvátországot választja déli úticéljának, de sokan utaznak Szlovénián keresztül is, akár Olaszországba. Saját tapasztalatból tudom, hogy útközben sokszor gondot okoz, hol álljunk meg egy jót enni. Így volt ez velünk is, amikor Szlovéniában letértünk az autópályáról, hogy a sok furcsa étel után valami jót együnk. Persze valahogy pont nem volt egyik hely sem szimpatikus, illetve vagy nem volt hely, ahol megálljunk, vagy egyéb más oka volt. Ezért árkon bokron és erdőkön át (szó szerint) valahogy visszajutottunk egy autópálya feljáróhoz, de éppen ott láttunk is egy Étterem táblát. Nem volt kérdés, betértünk.

S miért adom tovább mindezt? Az élmény magáért beszél!

Egy pizzéria-étterem neve ahová betévedtünk, PORTUS. A szomszéd asztaloknál pizzát ettek, ami hatalmas volt. Ekkorát nem akartunk rendelni. Kiválasztottunk egy erdei gombás levest (erdő szélén vagyunk), s valami frissensültet. Az nincs, mondta a pincér. Csak „medved” van, mutatja az étlapon, de azt nagyon ajánlja. Rendben! Medved? Annak a jelentése bizony medve. Medvehús? No lássuk. Hát először jött a leves, ami igazán fantasztikus volt! Igazi vegyes erdei gombás leves. Ragyogó! Utána a barna mártással leöntött sült: egy óriás tányéron akkora adag, hogy alig bírtam megenni. Köretként egy kis párolt káposzta, tejfölös juhtúrós puliszka, valamint őzgerinc zsemlegombóc szelet.

Fenomenális volt, nagyon finom! Valóban medve? Nem tudom. Kísérőm paradicsomos gnocci-t evett, rajta is kifogott a nagy adag.

Nagy dicsérettel illettük a szakácsot. Erre a tulajdonos pálinkát küldött, s felhívta a figyelmünket, hogy kaphatók náluk különféle házi készítésű pástétomok, valamint medve szalámi is. Haza hoztunk egyet.

Tehát mindenképpen ajánlom az autópályán Unec-nél a kitérőt, az étterem pár száz méterre található. Honlapjuk: www.portus.si

Az a bizonyos medve szalámi:

Feledékenység

Így jár, aki elfelejti feljegyezni a jelszavait! Ezért nem tudtam használni a blogot. Most végre megoldottam, s folytathatom!

TWSBI 540 Diamond

Mivel amikor dolgozom, kereskedő vagyok, s részben tollak eladásából próbálok megélni, nincs könnyű dolgom, amikor a mostani témáról kell írnom.

Miért? Hiszen bárhová tévedünk az interneten, ahol tollak minőségéről cserélnek eszmét, erről a tollról eddig szinte kivétel nélkül csak pozitívan írnak. Egyik kedvenc vásárlóm hívta fel rá igazán a figyelmemet arra, hogy ezt a tollat be kell hozni. Mára már tudom, jól tettem, hogy hallgattam rá! Ha igaz, jövő héten meglátogatom egyik kedvenc firenzei tollas kollégámat. Ma megnéztem a honlapját, s mit látok? Nála is a címlapon szerepel ez a töltőtoll, mint „funkcionális, esztétikus, s nem utolsó sorban egy nagyon versenyképes árú termék!”

De pozitívan ír róla például a Penciclopedia is. Kiemeli, hogy egy dugattyús toll esetében a 60 Euro körüli ár nagyon versenyképes. Egy hasonló minőségű aranyhegyű toll esetében legalább háromszor annyi pénzt kell kiadnunk. A véleménye továbbá az, hogy bár a toll nem valami nagyon különleges, innovatív formával tűnik fel (bár elődje az 530-as modell korábban design nagydíjat kapott), de a toll maga kifogástalan minőségű. Kiemeli még az esztétikus látványt, amit az átlátszó test kimódolt, érdekes metszése ad, miáltal a tollat a kezünkben forgatva sokszor görbületi vonalakat látunk. Nyilván innen ered a toll elnevezése is, hogy „gyémánt”.

A toll anélkül, hogy bonyolult lenne, kifogástalanul működik és ír. A leírásban szokásukhoz híven pontozzák is a tollat: a megjelenésre 8 (érdekes, fazettált test), az írásra 9 (kényelmes, sima), töltési módra 9 (kiemelik a nagy befogadóképességet), ár-minőség arányra 10 pontot adtak.

De folytathatnánk a sort az amerikai (pendemonium, nibs) és egyéb honlapokkal is.

De hozzám mégis az ötletet felvető kedves vevőm véleménye számít a legjobban, aki igen jó tapasztalatokról számolt be! Az elvárásait is túlszárnyalta, főleg a toll tökéletes kiegyensúlyozottsága, „gyors és lendületes íráshoz tökéletes”. (Ez egy töltőtoll esetében bizony nem elhanyagolható vélemény!)

Tehát ennél többet magam sem tudnék hozzá tenni. A tollat próbáltam, használom most is. Azt nem állítom, hogy a legjobb toll, amivel valaha is találkoztam, de ennek a tollnak az esetében ugyanazt a kérdést kell feltennem, mit az új francia-román terepjáró esetében: No, de ennyiért….? Persze hogy kell!

Tényleg jó a toll. Annak ellenére tehát, hogy acél hegyű, nagyon jól, könnyedén ír, nem beszélve akkor, ha egy jó (pl. japán) papíron használjuk. Ilyenkor szinte siklik!!

Nálam az esztétika is meggyőző. Az átlátszó testbe töltött színes tinta igen szép látvány lehet. A reklámok is úgy néznek ki általában, hogy egymás mellett több toll van, mindegyikbe más színű tinta töltve. Így szép. (Persze ezt azok a kereskedő társaim nem értik, akik csak kék –maximum még fekete- színű tinta eladására szorítkoznak!)

 Kapható színezett akril testtel is. Ebben az esetben talán a szürke a legvisszafogottabb.

Sokan nem szeretik, ha a toll feltöltésekor a hegy tintás lesz. Ez elkerülhetetlen, a tintahasználat velejárója. Vagy mégsem? Ugyanis eddig elfelejtettem mondani, hogy a toll hegye nagyon egyszerűen cserélhető, csak le kell csavarni a testről, s egy másik vastagságú hegy tehető rá.

Ha ezt a hegyet lecsavarjuk, akkor a tollat feltölthetjük úgy is, hogy a hegy nem „lát” tintát.

Ezt úgy tehetjük meg, hogy a tintásüveg tetejét lecsavarjuk, s így szívjuk fel vele a tintát.

Ha a teljes kupakot csavarjuk le, akkor egy védőtokba nyomhatjuk bele a tollat. 

Visszatérve a könnyen cserélhető hegyre: EF-től B-ig kapható, illetve 1,1 és 1,5mm vágott is.

A toll hossza zárt állapotban 142mm, átmérője 14,9mm, súly 25,8g.

Apropo Penciclopedia! Jó lenne, ha valaki nálunk is felvállalna egy ilyet. Mármint azt, hogy a forgalmazók kölcsönadnak egy-egy tollat egy ilyen független bloggernek, aki véleményt ír a termékekről. Így képet kaphatnának a vevők a vásárlók szemszögéből is.   

Köszönjük Nagahara úr! - Thank you Mr. Nagahara!

Noboyoshi Nagahara úr, a Sailor cég tollmestere, a "Tolldoktor", 60 év értékes szolgálat után nyugdíjba vonul! Az ő neve legenda a töltőtollgyártás területén. Neve leginkább a speciális tollhegyek saját kezűleg történő előállításával forr össze, melyeket legfőképpen a Sailor zászlóshajóihoz (King of Pen, King Professional Gear, Maki-e, stb.) gyártott.

Több saját, egyedi ötlet is fűződik a nevéhez, mint például a blogomon fent jelenleg is látható három rétegű, un. King Eagle hegy. De azokra a darabokra amit ő gyártott, a neve volt a garancia. Az „N” jelölés csak az ő általa gyártott hegyek jelölésében jelenhetett meg. Munkáját fia veszi át.

Búcsúzóul most megrendelésre még legyárt néhány bambusz testű tollat/tollhegyet, az un. Susutake-t.

Oldalán egy kis arany lapocska található, ahol saját kezű aláírása van. Nyugdíjba vonulása után már csak e nélkül lehet hozzájutni a tollakhoz.
A tollszemen is az ö aláírása szerepel:

2012 márciusában utoljára......

Nobile ITALIA

Szép dolog, amit mostanában (mindig) a Mazzuoli csinál, nevezetesen hogy termékeit egy híresebb hazájafia emlékére, vagy egy híresebb hazai terméktől motiválva tervezi, alkotja meg. Főképpen sportemberekről, vagy sport teljesítményről van ilyenkor szó. Ilyen ez a legújabb termék is, a Nobile Italia toll is.

A Nobile itt Umberto Nobile, egy olasz katonatiszt, aki nem csak egy egyszerű katona volt, hanem repülőgépeket tervezett és expedíciókban vett részt. Kétszer járt az Északi-sarkon, először 1926-ban Amudsen társaságában, másodszor 1928-ban egy olasz expedíció keretében, az ITALIA nevű léghajóval. Szóval így jön ki a „Nobile” és az „ITALIA”.

Ez a léghajó sajnos szerencsétlenül járt, belezuhant a jeges tengerbe. Az utasok szerencsére túlélték, 48 sátorban töltött nap után találtak rájuk.

A toll megtervezésében az ITALIA léghajó formája ihlette Mazzuolit. Amikor még csak a neten kapta róla információt, nagyobbnak képzeltem a tollat. Amikor megkaptam a mintát, jobban éreztem magam, mert egyáltalán nem zavaró a mérete. Pont jó nekem.

Szép kivitelű „szerkezet”. A léghajó forma telitalálat! Mindkét oldalába bele van gravírozva az ITALIA név, pont úgy, ahogy a korabeli léghajóra volt festve.

A toll jól fekszik a kézben. A fém test ellenére nem nehéz, jó anyagokból készült. Természetesen Parker típusú betéttel működik. A tollhoz jár még 3 különböző színű tollbetét, valamint egy 0,7 mm-es ceruzaszerkezet, amelyet a golyóstoll betét helyére kell betenni s így válthatunk egyszerű ceruza használatra.

Két féle kivitelben készül: matt és fényes.

Teljesen új termék, tehát olvasóim szinte elsők között értesülhettek a piaci bevezetésről.

Eldobható töltőtoll - Disposable fountain pen!

De kinek kell egyáltalán ilyen?

Talán épp tavaly került piacra ez a teljesen egyszerű, eldobható ink-bar nevezetű töltőtoll a japán Sailor gyárából. Egy normál méretű, teljesen egyszerű kivitelű tollról van szó.

A megnevezése arra utal, hogy a tartalma mindenképpen több, mint egy normál patroné (talán 3-4 patronnyi lehet benne), az egész testet a tinta foglalja el, de az újratölthetőségről szó sincs. Vékony F-es acél heggyel rendelkezik, s meglepően jó ír. Különféle színben lehet kapni.

Még arra is gondoltak, hogy legyen egy kis ablaka, hogy a tinta mennyiség végénél már tisztában legyünk azzal, hogy nincs sok hátra a színes folyadékból. Japánban 180 Yen az ára, ami viszont olcsóbb, mintha a patronokat vennénk meg külön. Ehhez pedig még egy komplett tollat kapunk.

De tényleg, kinek jó ez? Az eldobható termék mindenképpen terheli, szennyezi a környezetet. Akkor nem jó.

Viszont kényelmes, mert nem kell újra töltögetni a tollat. Így valaki kipróbálhat több színt is, s mentesül a pancsolástól. Vagy olyan lehet ez, mint az eldobható telefon, hallottam hogy már ilyen is lesz. Ha valakinek csak egy rövid időre kell tollat használnia, akkor minek vegyen egy drágábbat, ha van eldobható is olcsóbban? (Lehet, hogy valaki egész életében csak egyszer ír alá (pl. az esküvőjén), s arra az alkalomra vesz egy eldobható tollat.) Persze ezek csak az én szerény, gyenge viccnek sem jó találgatásaim. Egy biztos, hogy hazájában sokat fognak belőle eladni így is. Kár az ellenkezéssel. Talán nem pont ez a termék az amely súlyosan károsítja környezetünket, hiszen használatával legalább valami pozitívat hajtottak végre az emberek: írtak.

Mindenesetre itt jön be újra, hogy mennyire jó toll a Platinum Preppy!

Árban és minőségben verhetetlen! Ennek az Ink-bar-nak semmi esetre sem jósolható nemzetközi siker, főleg, ha az említett japán 180 yenes (ma ez 485 Ft + áfa az egyes országok szerint) ár helyett 6,30 US dolláros áron forgalmazzák, ahogy ezt láttam a neten. Ma ez az ár pedig 1425 Ft!

Matricát vettem, kész kabaré!

Igaz, hogy ez egy Tollblog, s elhatározásom alapján itt a tollakkal kapcsolatos dolgokról kell, hogy írjak, de úgy érzem, vannak olyan események, melyeket nem tudok magamban tartani. Világgá kell kürtölnöm, így esetleg más is okulhat a történeteimből.

Ugye, megbocsátják nekem ezeket a kiruccanásokat?

Köszönöm.

Ilyen volt mostanában ez az Aka Zrt-s történet. Én minden évben náluk veszem az autópálya matricát. Biztos, ami biztos, itt bízhatóan dokumentálva van a vásárlásom. Itt viszont beleveszek egy tavalyi történetet is, hogy egyből három legyen, így kerekebb.

Szóval (ez még tavaly történt) amikor beléptem a helyiségbe, hangos veszekedésszerű eseménybe csöppentem. Ami kiderült: panaszkodni ment egy vásárló. „Értsék meg! A …* tonnás, óriáskerekű traktorom egy trélerre volt feltéve! Úgy vitték! Nem is képes autópályán haladni, de még műúton sem! Erre kiküldik a büntetést, hogy nem vásároltunk rá matricát??” A válasz egyértelmű volt s könyörtelen: ha valaki tréleren szállít egy másik járművet, akkor annak a rendszámát le kell takarni, máskülönben a rendszer azt is lefényképezi, s küldi a büntetést.

Mondanom sem, rendesen kiakadt a kuncsaft.

(* Nem emlékszem a súlyra. Csak a hitelesség kedvéért.)

De a mostani történeteket sem az ésszerűség jellemzi.

Ketten voltak előttem, mindketten „komplikált” ügyben. Az első egy szlovákiai ügyfél volt, aki már vásárolt idén egy éves matricát, de időközben más lett a teherautó rendszáma. Azt mondta, hogy mielőtt idejött, megérdeklődte a központban, hogy lehet-e rendszámcserét kérni a matricára? Ott azt mondták, hogy lehet, csak annak díja van. Rendben, most itt vagyok, mondta. Ügyfélszolgálatos: Valóban, díja van, 1470 Ft (?). Akkor kérem az előző és a mostani forgalmit!

-No.., de… az előző természetesen nincs itt, mivel azt le kellett adni!

-Ja, ezt nem mondták a központban? Akkor hogyan állapítsam meg, hogy valósak-e az adatok?

…

-Biztos, hogy nem lehet semmit sem tenni?

-Hát nem!

-Jó, akkor kérek egy újabb éves matricát erre a rendszámra is.

A véleményem: ha egyszer jó az ügyfélnek, hogy az előzőleg kifizetett éves díját átírassa egy másik rendszámra, ráadásul ezt nem is ingyen teszik, akkor mi a probléma???? Mit akar az ügyfélpultos ezen ellenőrizni? S egyáltalán milyen jogon?

Én persze jó magyarként tudom a választ! Nehogy visszaéljen vele a vásárló! De kérdem akkor: hogy élhetne vele vissza????? Egyébként is látnak mindent a számítógépben! S ha a hülye vevőnek arra lenne kedve, hogy hetente átírassa a matricáját egy másik rendszámra, mindezt pénzért, s mindezért el kell mennie az ügyfélszolgálatra, akkor is mi a probléma???? Hogy lehet ezzel visszaélni?

A harmadik eset, az előttem sorra kerülő úr korábban több matricát vásárolt egy cég részére, de….

sajnos az egyik rendszám el lett rontva. Van ilyen. Vajon ki lehet javítani?

Természetesen, 1470 Ft karakterenként!

Hm…

Karakterdíj. Ez igen! Egyébként biztos, hogy a vevő tévedett? Igaz, hogy ellenőrizni kell átvétel előtt, de mint ő is mondta, több matricát vásárolt, nem magának. Lehet, hogy nem vett észre egy hibát, de hát a hibát szerintem maga az eladó vétette, amit nem vett észre a vevő. Akkor kinek is kellene fizetni?

Ezen is lehetne elmélkedni, de nekem legjobban ez a „karakterdíj” tetszik.

Egyik vevőm írt nemrég, hogy eltévesztette a színt a tinta rendelésnél! Kicserélnénk?

Igaz, hogy tintát elvből nem cserélünk, de ha bevezetnénk ilyenkor a karakterdíjat! Az lenne ám a finom dolog! Csak mi után határoznánk meg? Hány betűből áll a termék neve? Vagy hány karaktert kell újra gépelni egy sztornó számla miatt! Ez sem rossz.

Hát igen, valakinek mindent szabad, s még örülhetünk is, hogy igénybe vehettük a „szolgáltatásukat”.

Ebben a cudar hidegben kinek fog a tolla?

Nekem igen!

De akár így is feltehettem volna a kérdést az éppen most átélt tapasztalatból: Ebben a cudar hidegben, amikor még az internet is akadozik, kinek fog a tolla?

Amikor ugyanis elmondom a reménybeli vevőnek  azon tulajdonságát, hogy a túlnyomással feltöltött betéttel ellátott a Fisher Space Pen tollakat olyan extrém körülmények között is lehet használni, mint pl. a súlytalanságban, rendkívüli hidegben és nyári forróságban, felfelé tartva, zsíros felületen, sőt a víz alatt is, a legtöbben csak legyintenek rá és azt mondják: Á, mi úgysem megyünk a holdra!

Igen ám, de mínusz 20 fok az már könnyen lehet. Elég, ha csak most kidugjuk az orrunkat a lakásból, s könnyen meggyőződhetünk erről. A szerencsések persze otthon maradnak, sokan pedig valóban nem használnak írószert ilyen hidegben. Nekem viszont kell! Például, amikor a menetlevelet kell megírnom. (S hány hasonló ilyen sorstársam van ma?) Reggel az indításkor a kocsi a lehető leghidegebb. Még a kezem is odafagy a volánhoz. Viszont a tollam siklik a papíron!

Igen, siklik és ír ez a fránya Fisher Space Pen, ami ugye a súlytalanság állapotára lett kitalálva, de mi hétköznapi emberek is sikerrel használhatjuk olyan nem mindennapi helyzetekben is, mint ez a mostani kutyaütő hideg idő*. Magát a tollat most nem fogom bemutatni, mert abból sok féle van. Majd sorjában. A betétről pedig itt leírtam azokat a jellemzőket, amik fontosak. De van itt még valami. A forgalmazás során már megtaláltak búvárok is, s kiderült, hogy vannak, akik tényleg használnak írószert a víz alatt. Sőt, még arra is ügyelnek, hogy a lehető legvastagabb betét (B-s) legyen, mert azt lehet a legjobban látni odalent. Egy másik érdekes észrevétel a tollal (betéttel) kapcsolatban, hogy a balkezesek, akik általában elég ferdén tartják a tollat, szintén jól tudják használni. Így is jól ír.

S ami talán a legvonzóbb lehet ebben a történetben, hogy nem feltétlenül muszály megvenni egy Fisher Space Pen-t emiatt (bár azt is ajánlom, mert praktikus és jó), mert minden parker-típusú betét helyettesíthető vele a hozzá csomagolt adapter segítségével.

S majd elfelejtettem! Több féle színben kapható, de van olyan speciális tintás is, amelyik csak UV fény alatt látszik.

*Apropó kutya hideg! Ma kaptam e-mailben:

Rádió riportere:

"Aki rosszul érzi magát az utóbbi napok időjárása miatt, annak figyelmébe ajánljuk, hogy az erdélyi Bodzafordulón (300 lelkes falucska Kovászna megyében), már második hete folyamatosan mínusz 20 fok alatti a hőmérséklet. Stábunk felhívta a polgármestert, és érdeklődött a megváltozott életkörülményekről, mivel ma hajnalban rekord hideget (-28,6) mért a Román Meteorológiai Intézet kihelyezett műszere".

Polgármester: "Fogas az idő az igaz, de itt ilyen a tél. Áram van, víz van, a hivatalnak van annyi fája, hogy a szükségeseknek odaadhassuk. "

Riporter: "És milyen rendkívüli intézkedéseket terveznek a nagy hidegre tekintettel?"

Polgármester: ??? (azaz: nagy csend)

Riporter: "Ööö... arra gondolok tehát, hogy mik azok a döntések, melyek eltérnek a normális életviteltől?"

Polgármester: (kis csönd után) "Éccakára bégyühet a kutya."

Szépírást kedvelők figyelmébe

A Csepeli Munkásotthonban február végéig egy hagyományos kalligráfiát bemutató kiállítás tekinthető meg. Ha idejük engedi, látogassák meg.

Emlékül Bözsikének

Erdő mélyén patak partján nyílik egy szál nefelejcs, leszakítom, neked adom, hogy engem el ne felejcs. Légy boldog! 1930. X. hó 20.

1930-ban szerintem a huszas éveihez közel járó leány lehetett Bözsike, úgyhogy ma inkább Bözsi néninek szólíthatnám őt. Persze, ha élne, mert most kb. 100 éves kellene, hogy legyen. Így nem tartom valószínűnek, hogy él szegény. Úgyhogy javaslom, maradjon meg köztünk inkább „Bözsikének”, úgy ahogy akkoriban mások is hívták. (Bizonyára ő is így szerette.)

Az ő emlékkönyve van most a kezemben. Abban a korban minden bizonnyal nagy divat volt az emlékkönyvbe írás. A beírások a legegyszerűbb szokványos versikéktől a komoly költői, sőt rajztehetségüket megvillogtató bejegyzésekig terjed. Bár szerény véleményem szerint a szép külalakú írás akkoriban inkább volt általános, mint manapság. De ugyanezt elmondhatjuk a rajzolásról is. Ezt több, birtokomba került emlékkönyv átlapozása után állítom. Nagy kár, hogy az elektronika világa háttérbe szorítja a kézírást. Azt gondolom, hogy ezt most csak a hirtelen megváltozott helyzet okozza, s valamikor majd vissza fog állni egy bizonyos arányba. Természetesen olyan már sosem lesz, mint az internet korszaka előtt, de remélhetőleg még elegendő tollat fogok majd értékesíteni életemben J. Valahogy az olvasással kapcsolatban jósolták meg, hogy néhány év múlva már senki sem fog hagyományos könyvből olvasni, s azóta mégis megnőtt az eladott nyomtatott könyvek száma. Legyen ez így az írással is!

Nos, akkor vegyük egy kicsit jobban szemügyre Bözsike emlékkönyvét. A legszebb bejegyzéseket kimásolom, vagy idézem. A hibákat átemelem, nem mindig javítom. Az is lehet, hogy egynémely szándékos, mint az elsőnél a „ne felejcs”.

A bejegyzések kb. 5 évet ölelnek át, 1930-tól 1935-ig. Emlékszem, hogy általános iskolás koromban a lányok még írattak az emlékkönyvükbe. Talán akkor is volt sok hasonló vers, de az utolsó lap utolsó szegletére való írásra (mint ebben a könyvben is) én is emlékszem! Hiába, csak 35 év különbség, semmi.

Bözsikének!

Senkit szeretni – vétek.

Sokat – bűn.

Egyet – édes.

De „forrón és hűn”.

Szeretettel jegyzi:

Stklerné Lámpel Gizella

Pestújhely 930. IV. 1.

Emlékül!

Virágszál, mint a rózsaszál,

De soha elne hervadjál,

Örök Tavasz viruljon rád,

Élj boldogul, Isten hozzád!

Szeretettel jegyzi:

Huszár Irén

Dunaharaszti, 1930. október 19.

Emlékül

Az élet pályája

Kétes és nehéz

Ha lépsz fontold

Meg léptedet

Mert vissza lépni

Sokszor nem lehet.

Szeretettel jegyzi

Elekes Tibor

Budapest, 934. III. 7.

Emlék!

Ne higgy a csalfa férfi szónak

Mert szokásból udvarolnak

Ma neked, hogy szép vagy

Holnap másnak adják a bókokat.

Csak annak higgy ki szemedbe néz

Nem hízeleg, nem szavalgat,

Annak add oda a szíved

Mert az igazán szeret.

Szeretettel:

Mária

Budapest, 1931. I. hó 7én

Szeretettel.

Ide írom nevem

Hogy el ne felejts soha

Hisz hozzám a sors

Úgyis oly mostoha.

A barátság jeléül Bözsikének

Budapest, 1932. 7.hó 30.

Emlékül.

Kedvességedhez és jóságodhoz

Mit kívánjak még?

Amilyen kedves és jó vagy

Olyan boldog is légy.

Szeretettel

T. Ilonka

Bp. 1933.okt.1.

EMLÉKÜL BÖZSIKÉNEK

Hogyha valaha boldog akarsz lenni,

Ne legyen vágya kívánsága semmi.

Mert a boldogságot elűzik a vágyak,

S megássák a sírját kebled nyugalmának.

Budapest 1934 március 7-én

Őszinte tisztelettel

Elekes…..

Emlékül Bözsikének

Ha ész nem volna

Csak szív lenne

Akkor mindenki ész nélkül

Igaz szívvel szeretne.

Szeretettel

Piri

Pestújhely 1930. III. 30.

Emlékül

Ne higyj a szónak sohase igazán

Mert a legigazabb is csalfán talál

Csak akkor higyjél ha odabenn

A templomban mondja el

Holtodiglan holtomiglan igent.

1395.X.3.

Várnay

Emlékül

Légy vidám az élet tengerén

De óvatos a szerelem ölén.

Berkyné

Ennél rövidebben már nem is lehet:

Bözsikének!

Ha majdan nem látnál soha,

Ne gondold, hogy a barátság oda,

Mert a barátság a lélekben terem,

A lélek pedig nem vész el sohasem.

Ha az idő kiűz emlékeidből,

Tekintsd e sorokat, s emléked felmerül.

930. III. 10.

Szeretettel jegyzé:

Barátnőd

Schweifer Eleonora

Emlékül Bözsikének

Szeretlek, mint a hold a csendes éjet

Miként a léget a szabad madár,

Szeretlek oh barátnőm,

Míg az élet köréből

A halál a sírba zár.

Szeretettel

Szamossy Juci

Pestújhely, 1930. III. 10.

Emlékül

Ha az életben boldog,

Boldog akarsz lenni

Tanulj meg előbb tűrni

És szenvedni.

Szeretettel

T. Ilonka

Bp. 1933. okt.1.

1933. szept. 11.

Élet-Álom

Nagy művész az álom keze

Teremt ezer boldog képet,

De ez mind csak tűnő semmi

Többet ér egy percnyi élet.

És én mégis egy álomért

Száz éltemet oda adnám

Ha ez álmot véges-végig

Csak te veled álmodhatnám.

Szeretettel jegyzé:

Egy őszinte tisztelő munkatársa

Ifj. J. A.

Ebből a fenti bejegyzésből azt sejthetjük, hogy Bözsike már dolgozó lány volt, tehát a 20. évéhez inkább felülről lehetett közel.

Emlékül!

Csendes néma kápolnában

Ereszkedjél térdre

Kit szíved legjobban szeret

Imádkozzál érte.

Szeretettel jegyzé: Magdi

1934. V. 18.

Emlékül

Légy szelíd mint az ibolya

Melyet sötétben is elönt az illata

Szeretettel

Várnayné

Hasonló változat:

Emlékül

Légy szerény, s ha érdemed van

Ne emlegesd azt soha,

Az ibolyát  homályban is

Elárulja illata.

Szeretettel

Kencsei nénitől

1933. aug. 25.

Emlékül.

Evezz evezz az élet tengerén.

Csak vigyázz hogy kineköss

A bánat szigetén.

Szeretettel

Várnayné

EMLÉK

Légy szerény mint

Az ibolya

Ártatlan, mint a

Hóvirág.

De bátor és kitartó

Mint a tövises akác.

Igaz szeretettel

Irmától.

Csak egy Dante idézet latinul:

Emlékül Bözsikének

Légy szüleidnek jó gyermeke…

Testvérednek jó testvére…

S valakinek édes kicsi felesége….

1930 X 20 Budapest

Emlékül

Utolsó napra írom a nevemet, utolsó leszek ki téged elfelejt.

Bpest 934 III 7-én jegyzi

…. Tibor

Columbus Scriva

Milyen az a blog, ha nem működik?

Az bizony rossz!!!

Nos, ezen szeretnék javítani. Bár esküszöm, hogy rajtam kívül álló okok miatt vagyok kénytelen ilyen hosszú szünetet beiktatni. Most egyébként épp Frankfurtban kellene lennem, ahol az író- és irodaszergyártók csúcsrendezvénye, a Paperworld vásár folyik. Erről is szerettem volna beszámolót küldeni. No, de ha az utazást megelőzően betörnek a papírboltos boltjába, akkor ez lehetetlenné válik. Pedig a rendezvény fontos. Az importőrök egyfajta „pofavizit”-je ez. Ha nem jelenik meg ott az ember, nem történik semmi különös, csak lehet, hogy egyik nap arra ébred, hogy már nem ő egy bizonyos termék importőre. Óh, ha mindent elmesélhetnék, amit ott látni és hallani szoktam! Csak egy rövid példa: „Poirot” (álnév!!) épp egy standról kifelé jövet kéjes mosolya mellett ezt mondja a társának: „Na, ez is megvan! Ennek „XY” odahaza nem nagyon fog örülni!” A megfejtés: az, amit az előbb mondtam. Az illető legközelebb már csak szeretne rendelni attól a cégtől. Legfeljebb az új importőrtől (ez esetben „Poirot”-tól) vásárolhat.

Velem is esett már meg ilyen. Csak én azt a terméket utána már nem szoktam forgalmazni.

Szóval a vásári beszámoló helyett szeretnék valamit adni. Gondoltam, hogy egy olyan gyártó termékét mutatnám most be, amelyet nem forgalmazok. (A frankfurti távolmaradás ennek a terméknek az importját biztosan nem veszélyezteti!) Bár korábban már próbálkozott a magyarországi forgalmazással egy konkurensem, de sajnos ő is úgy járt, mint én mással. Egy kevésbé ismert márkát szinte lehetetlen bevezetni nálunk. Azonkívül a cég sosem tartozott a legnagyobbak közé. Az alapító Verga testvérek előbb forgalmazók voltak, mégpedig az angol Conway Stewart írószerek olaszországi forgalmazói.

1918-ban alkották meg első saját tollukat, a Columbus Biztonsági tollat.

Nem a tömegtermeléséről volt híres a gyár ma sem, bár biztosan voltak szebb napjai is, mint manapság.

Mégis, történetüket inkább a kudarcok jellemzik. Olyan kudarcok, amelyek rajtuk kívül álló okok miatt következtek be. Az első ilyen kudarc az 1927-es válság, amikor is a cég fel is bomlott. Kettejük közül már csak az egyik testvér, Eugene vitte tovább. Majd jött a háború, amelyben szétbombázták a milánói gyárat.  9 évvel később pedig ő is meghal, s a céget fia, Henry veszi át. 1992-ben el kellett adni a gyárat, s ma a Santara cég birtokában van.

Nagyon kevesen ismerik tehát őket. Nincs is sok bolt, ahol láttam a termékeit.

Éppen ezért örültem meg, amikor egy picike kis boltban találtam ezt a 2007-től gyártott modellt, a SCRIVA töltőtollat.

Már a doboza is érdekes, az a kétfelé nyíló szerkezet. Elegáns. Négy színben gyártják tollat.

Az enyém kék. Nálunk nem szeretik annyira a színes tollakat. (Ezt bizonyára sokszor le fogom még írni.) Hazánkban még mindig a fekete az uralkodó szín. Én ebben az esetben nem tudtam válogatni, mindössze ez az egy darab volt a boltban. Egy jól kidolgozott termék.

Összecsavart állapotban pontosan 14 cm a toll.

Maga a toll 12 cm. A csavaros kupak vastag gyűrűjén a Columbus név, az alapítás éve és a Santara cég logója látható. Akril testében arany szemcsék tükröződnek vissza.

Igen, inkább női toll. Hegye a honlap tanúsága szerint 14 karátos arany. Minden bizonnyal M-es.

Normál patronnal, illetve konverterrel használható. Fontos, hogy minden összecsavarható része fémből van, tehát fém találkozik a fémmel. Jó fogású, kellemesen nehéz (de még nem az!), a hegy jól siklik a papíron. Összességében pozitív a benyomásom. Sajnálni fogom, ha megveszik.