Zsuzsa, aki soha nem lehetett divattervező.

Bár, hogy Zsuzsa valójában tényleg divattervező szeretett-e volna lenni, igazán nem tudhatom. Mivel 1927-ben született, a tisztelet úgy kívánja, hogy igazából Zsuzsa néninek hívjam, de tekintettel a születési dátumra, valószínűsíthetem, hogy sajnos már nem is él. Ezt a feltételezésemet az is megerősítheti, hogy Zsuzsa nénivel való virtuális ismeretségemet egy régiségbolt polcán heverő paksamétának köszönhetem, ami nagy valószínűséggel egy hagyaték része lehetett. Leginkább gyerekrajzokat, illetve egy a felnőttkor küszöbén álló fiatal lány rajzait tartalmazta. Belelapozva nem is tűnt túl érdekesnek, mert több száz, számomra szinte egyforma divatrajzot tartalmazott. Sokáig nem is néztem meg tüzetesen. Nemrégiben ismét a kezembe került, s úgy döntöttem, hogy a rajzokat egytől-egyig átlapozom, a rajta lévő írásokat betűről-betűre átolvasom, hátha össze tudok rakni valamit ebből az érdekes világból, hiszen motoszkált bennem egy kérdés: vajon mi késztet valakit arra, hogy éveken át divatképeket rajzolgasson? Az egyetlen kézenfekvő válasznak az tűnik, amit a cím megfogalmazásában is sugalltam, hogy Zsuzsa (illetve Zsuzsa néni) fiatal korában arról álmodozhatott, hogy divattervező lesz. Lelőjem a poént? Nem, nem lett az! Honnan tudom ezt? S miért árulom el rögtön az elején? Az előbbi kérdésre a választ nagyon egyszerűen találtam meg, ugyanis a paksamétában hevert egy Önéletrajz is, amit Zsuzsa néni 1978-ban írt, s amit az útlevél kérelméhez mellékelt. A második kérdésre a válasz pedig az, hogy azért árulom el, mert találtam olyan érdekes dolgokat is a rajzok között, amik nekem sokkal izgalmasabbnak tűnnek. Így nem kell visszaélnem a kedves olvasó türelmével, hogy egy olyan dolgot tudjon meg a végén, ami a mi szempontunkból talán nem is olyan lényeges.

De azért fussuk át ezeket az említett rajzokat, mert nem érdektelenek. Egy biztosan kiviláglik belőlük, hogy Zsuzsa nem volt tehetségtelen. Az első rajz, amin dátum szerepel, 1941. Tehát 14 évesen kezdhetett el rajzolgatni, de közel 50 évesen, 1976-ban is rajzolt ruhákat. Ezért feltételeztem, hogy sokáig álmodozott erről a pályáról, vagy egyszerűen csak szeretett ruhákat tervezgetni, eljátszani a gondolattal, hogy milyen lehetne ilyen szép ruhákat hordani. Mert a rajzok zömét persze a 14. és 20. évei között alkotta. Nem akarok senkit sem untatni sok divatképpel, de a legérdekesebbeket és a szebbeket azért megmutatnám. Itt van mindjárt az első kettő 1941-ből. Az érdekességük, hogy az iskolai füzetében jobb oldalt a házi feladat, baloldalon pedig divatrajzok. Tele van így a füzet. Több is!

1942 tavaszán a következő viseletet „ajánlja” hölgyeknek:

Majd egy KABÁTOK ÉS KOSZTÜMÖK című, 1942. október-december dátumozású füzetecskében ezt a nagyon szép rajzot találjuk:

Szépen ki van dolgozva, anyagleírást is ír mellé.

Majd szintén ebből az időből vannak ezek a téli délutáni ruhák.

S mi tűnt fel nekem sok rajzon? Mint ezen a rajzon is látni, a megrajzolt lányok nagyon hasonlítanak egymásra. Vajon nem saját magát rajzolta le Zsuzsa? Könnyen elképzelhetjük, hogy saját magát álmodta bele ezekbe a ruhákba, s ha ez igaz, akkor már azt is tudhatjuk, hogy nézhetett ki Zsuzsa! Ha ez így van, akkor Zsuzsa egy csinos, vékony, magas és hosszú, göndör hajú lány lehetett! Izgalmas, ugye?
Más kinézetű lányok rajza mellé oda vannak írva a nevek is, akiket valószínűleg eme formában megörökített.

Ezen az 1943. januári keltezésű MAGYAROS RUHÁK című füzetecskén szintén hasonló az arc.

De az alábbi színes rajzon is szembetűnő a hasonló arc, még ha egyszer szőkének, egyszer pedig barnának színezi is ki. (Biztosan a ruhához kellett passzoljon a hajszín.)

Találtam egy noteszt, amin a következő felsorolás látható: 1944. Nyár, ősz, tél. Esztergom, Budapest, Jánosháza, Wittenberg, Klitschena.
A szív itt már gyorsabban dobog. Az évszám miatt, s a helyek miatt. Az utolsó helyeken pedig nem is 1944-ben, hanem…..

Szóval a notesz első lapján mindjárt egy Esztergomban készült rajz, 1944 július:

A notesz első 11 rajza Esztergomban készülhetett, mert a 12-nél van Budapesti megjelölés, 1944 augusztusi dátummal. Mit csinálhatott 1944 júliusában Zsuzsa Esztergomban? Nyaralt? Ha rákeresek erre az időszakra, akkor azt tudhatjuk meg: a főváros elleni legnagyobb bombatámadás 1944. július 2-án volt. 1944. július 27: amerikai terrorbombázás a Csepel-sziget ellen. Hm….

1944. augusztusában Zsuzsa Budapesten tartózkodott (és rajzolt), 1944. december 9-én és 10-én Jánosházán. Íme egy portré abból az időből:

S az igazi döbbenet csak most jön. Az előbbi noteszben felsorolt helyek nem fértek már bele, de egy külön rajzon, ami egy templomot ábrázol, ezt a halvány írást találtam: Klitschena-i templom a temetőben. De hol van ez a Klitschena? Ilyen önálló település nincs is, mert ez egy Klemberg nevű német város néhány utcás falu része, Wittenberg alatt. Mit keresett ott Zsuzsa? S mikor?? De a rajz alján később fedeztem fel egy apró feliratot: Sz. Zsuzsa 1945. VI. 14.

S számomra a legmegdöbbentőbb az volt, amikor előkerült egy mappa, amelyben portrék vannak rajzolva a következő dátumokkal: Wittenberg, 1945. IV. 2., IV. 3., IV. 4.
Mit keresett ott akkor Zsuzsa? Mi lehetett ott, akkor azon a helyen? Egy biztos, bármi lehetett is ott, Zsuzsa csak rajzolt. Nézzük, hogyan, mégpedig portrékat. (Ekkor 18 éves volt.)

Képzeljük el, Németországba április közepén vonulnak be a szovjet csapatok, s megkezdik Berlin ostromát. S ha jól, olvasom a Klitschena-i templom rajzán a dátumot, akkor az VI. hó 14-e, tehát végig ott vészelte át ezt az időt.

Azt tudni, hogy 1946-ban már itthon van és rajzol. Alább egy 1945/46-os füzetben talált szép rajz a sok közül:

Nem akarom untatni az olvasót a sok rajzzal, de az látszik, hogy Zsuzsa a háború után fejlesztette a rajztudását. Mivel szépek, bemutatnék ezek közül egy csokrot.

Ugye, hogy jók? Az utolsó 1952-ben készült.
Zsuzsa tehát nem lett sem divattervező, sem művész. Korán, már 20 éves korában gyors- és gépíró adminisztrátorként helyezkedett el, közben tanult. Szállítási szakvizsgát, majd felsőfokú terv-vizsgát tett, utána pedig esti tagozaton elvégezte a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolát. 1971-től az MNB főcsoportvezetője lett.

A divat utáni érdeklődése mindvégig megmaradt, mert későbbi kiadású kézimunka- és divat magazinok is voltak a paksamétában.

Elgondolkodtató, hogy egy ilyen dologból mennyi mindent lehet megtudni, illetve megérezni valakiről, s az jut az ember eszébe, hogy milyen jó lett volna megismerkedni vele. Nyilvánvalóan egy okos és életvidám lány-asszony volt Sz. Zsuzsa.

Akárhogy volt, így ismeretlenül is hiányzik.

Ui. Elhatároztam, hogy amint tehetem, elutazom Klitschena-ba, s a templomról készített rajzát oda ajándékozom a templom lelkészének.