15-20 évvel ezelőtt még nagy divat volt egy szép töltőtollat, vagy más értékes írószert ajándékozni gyermekünknek, rokonunknak, amikor befejezte felsőbb tanulmányait. Aztán eljött a mobiltelefonok kora. Aztán itt maradt a nyakunkon. A mobiltelefon immár napi szükséglet lett, de valószínűleg még így is a vezető helyet foglalja el a ballagási ajándékok ranglistájában. A boltban már évek óta hiába várjuk a nagy rohamot. Évről évre elmarad.
Pedig töltőtollat ajándékozni -és kapni- nem csak hasznos, de nagyszerű dolog. Az ajándékozott lehet, hogy a kezdetekben nem nagy lelkesedéssel tekint erre az ajándékra, de ha évek múltán -érettebb fejjel- újra a keze ügyébe kerül, egész biztosan eszébe jut, s kedves emlékeket juttat eszébe majd arról a valakiről, akitől ezt az ajándékot kapta. (S vajon hol lenne már egy akkoriban kapott mobiltelefon...?) Az már csak plusz nyereség lenne, ha nosztalgiából be is tölti azt a tollat, s elkezd vele írni és.... Én személy szerint ebben hiszek.
Pedig töltőtollat ajándékozni -és kapni- nem csak hasznos, de nagyszerű dolog. Az ajándékozott lehet, hogy a kezdetekben nem nagy lelkesedéssel tekint erre az ajándékra, de ha évek múltán -érettebb fejjel- újra a keze ügyébe kerül, egész biztosan eszébe jut, s kedves emlékeket juttat eszébe majd arról a valakiről, akitől ezt az ajándékot kapta. (S vajon hol lenne már egy akkoriban kapott mobiltelefon...?) Az már csak plusz nyereség lenne, ha nosztalgiából be is tölti azt a tollat, s elkezd vele írni és.... Én személy szerint ebben hiszek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése