Emlékül Bözsikének

Erdő mélyén patak partján nyílik egy szál nefelejcs, leszakítom, neked adom, hogy engem el ne felejcs. Légy boldog! 1930. X. hó 20.

1930-ban szerintem a huszas éveihez közel járó leány lehetett Bözsike, úgyhogy ma inkább Bözsi néninek szólíthatnám őt. Persze, ha élne, mert most kb. 100 éves kellene, hogy legyen. Így nem tartom valószínűnek, hogy él szegény. Úgyhogy javaslom, maradjon meg köztünk inkább „Bözsikének”, úgy ahogy akkoriban mások is hívták. (Bizonyára ő is így szerette.)

Az ő emlékkönyve van most a kezemben. Abban a korban minden bizonnyal nagy divat volt az emlékkönyvbe írás. A beírások a legegyszerűbb szokványos versikéktől a komoly költői, sőt rajztehetségüket megvillogtató bejegyzésekig terjed. Bár szerény véleményem szerint a szép külalakú írás akkoriban inkább volt általános, mint manapság. De ugyanezt elmondhatjuk a rajzolásról is. Ezt több, birtokomba került emlékkönyv átlapozása után állítom. Nagy kár, hogy az elektronika világa háttérbe szorítja a kézírást. Azt gondolom, hogy ezt most csak a hirtelen megváltozott helyzet okozza, s valamikor majd vissza fog állni egy bizonyos arányba. Természetesen olyan már sosem lesz, mint az internet korszaka előtt, de remélhetőleg még elegendő tollat fogok majd értékesíteni életemben J. Valahogy az olvasással kapcsolatban jósolták meg, hogy néhány év múlva már senki sem fog hagyományos könyvből olvasni, s azóta mégis megnőtt az eladott nyomtatott könyvek száma. Legyen ez így az írással is!

Nos, akkor vegyük egy kicsit jobban szemügyre Bözsike emlékkönyvét. A legszebb bejegyzéseket kimásolom, vagy idézem. A hibákat átemelem, nem mindig javítom. Az is lehet, hogy egynémely szándékos, mint az elsőnél a „ne felejcs”.

A bejegyzések kb. 5 évet ölelnek át, 1930-tól 1935-ig. Emlékszem, hogy általános iskolás koromban a lányok még írattak az emlékkönyvükbe. Talán akkor is volt sok hasonló vers, de az utolsó lap utolsó szegletére való írásra (mint ebben a könyvben is) én is emlékszem! Hiába, csak 35 év különbség, semmi.

Bözsikének!

Senkit szeretni – vétek.

Sokat – bűn.

Egyet – édes.

De „forrón és hűn”.

Szeretettel jegyzi:

Stklerné Lámpel Gizella

Pestújhely 930. IV. 1.

Emlékül!

Virágszál, mint a rózsaszál,

De soha elne hervadjál,

Örök Tavasz viruljon rád,

Élj boldogul, Isten hozzád!

Szeretettel jegyzi:

Huszár Irén

Dunaharaszti, 1930. október 19.

Emlékül

Az élet pályája

Kétes és nehéz

Ha lépsz fontold

Meg léptedet

Mert vissza lépni

Sokszor nem lehet.

Szeretettel jegyzi

Elekes Tibor

Budapest, 934. III. 7.

Emlék!

Ne higgy a csalfa férfi szónak

Mert szokásból udvarolnak

Ma neked, hogy szép vagy

Holnap másnak adják a bókokat.

Csak annak higgy ki szemedbe néz

Nem hízeleg, nem szavalgat,

Annak add oda a szíved

Mert az igazán szeret.

Szeretettel:

Mária

Budapest, 1931. I. hó 7én

Szeretettel.

Ide írom nevem

Hogy el ne felejts soha

Hisz hozzám a sors

Úgyis oly mostoha.

A barátság jeléül Bözsikének

Budapest, 1932. 7.hó 30.

Emlékül.

Kedvességedhez és jóságodhoz

Mit kívánjak még?

Amilyen kedves és jó vagy

Olyan boldog is légy.

Szeretettel

T. Ilonka

Bp. 1933.okt.1.

EMLÉKÜL BÖZSIKÉNEK

Hogyha valaha boldog akarsz lenni,

Ne legyen vágya kívánsága semmi.

Mert a boldogságot elűzik a vágyak,

S megássák a sírját kebled nyugalmának.

Budapest 1934 március 7-én

Őszinte tisztelettel

Elekes…..

Emlékül Bözsikének

Ha ész nem volna

Csak szív lenne

Akkor mindenki ész nélkül

Igaz szívvel szeretne.

Szeretettel

Piri

Pestújhely 1930. III. 30.

Emlékül

Ne higyj a szónak sohase igazán

Mert a legigazabb is csalfán talál

Csak akkor higyjél ha odabenn

A templomban mondja el

Holtodiglan holtomiglan igent.

1395.X.3.

Várnay

Emlékül

Légy vidám az élet tengerén

De óvatos a szerelem ölén.

Berkyné

Ennél rövidebben már nem is lehet:

Bözsikének!

Ha majdan nem látnál soha,

Ne gondold, hogy a barátság oda,

Mert a barátság a lélekben terem,

A lélek pedig nem vész el sohasem.

Ha az idő kiűz emlékeidből,

Tekintsd e sorokat, s emléked felmerül.

930. III. 10.

Szeretettel jegyzé:

Barátnőd

Schweifer Eleonora

Emlékül Bözsikének

Szeretlek, mint a hold a csendes éjet

Miként a léget a szabad madár,

Szeretlek oh barátnőm,

Míg az élet köréből

A halál a sírba zár.

Szeretettel

Szamossy Juci

Pestújhely, 1930. III. 10.

Emlékül

Ha az életben boldog,

Boldog akarsz lenni

Tanulj meg előbb tűrni

És szenvedni.

Szeretettel

T. Ilonka

Bp. 1933. okt.1.

1933. szept. 11.

Élet-Álom

Nagy művész az álom keze

Teremt ezer boldog képet,

De ez mind csak tűnő semmi

Többet ér egy percnyi élet.

És én mégis egy álomért

Száz éltemet oda adnám

Ha ez álmot véges-végig

Csak te veled álmodhatnám.

Szeretettel jegyzé:

Egy őszinte tisztelő munkatársa

Ifj. J. A.

Ebből a fenti bejegyzésből azt sejthetjük, hogy Bözsike már dolgozó lány volt, tehát a 20. évéhez inkább felülről lehetett közel.

Emlékül!

Csendes néma kápolnában

Ereszkedjél térdre

Kit szíved legjobban szeret

Imádkozzál érte.

Szeretettel jegyzé: Magdi

1934. V. 18.

Emlékül

Légy szelíd mint az ibolya

Melyet sötétben is elönt az illata

Szeretettel

Várnayné

Hasonló változat:

Emlékül

Légy szerény, s ha érdemed van

Ne emlegesd azt soha,

Az ibolyát  homályban is

Elárulja illata.

Szeretettel

Kencsei nénitől

1933. aug. 25.

Emlékül.

Evezz evezz az élet tengerén.

Csak vigyázz hogy kineköss

A bánat szigetén.

Szeretettel

Várnayné

EMLÉK

Légy szerény mint

Az ibolya

Ártatlan, mint a

Hóvirág.

De bátor és kitartó

Mint a tövises akác.

Igaz szeretettel

Irmától.

Csak egy Dante idézet latinul:

Emlékül Bözsikének

Légy szüleidnek jó gyermeke…

Testvérednek jó testvére…

S valakinek édes kicsi felesége….

1930 X 20 Budapest

Emlékül

Utolsó napra írom a nevemet, utolsó leszek ki téged elfelejt.

Bpest 934 III 7-én jegyzi

…. Tibor